Haász Albert 1943.-ban született,
Budán. Az általános, majd középiskola
/Táncsics Gimnázium/ elvégzése után
- lévén, hogy jeles
érettségije ellenére sem
vették fel, kétszer egymás után, a
Közgazdaság Tudomány Egyetemre
- két évig a Kismotor-és Gépgyárban
dolgozott.
Egy évig segédmunkásként, majd
diszpécsert csináltak belőle. (Egyébként
itt jól
érezte magát. Később gyakran mondta: jobban, mint
az egyetemen!)
Mert
harmadszorra csak bekerült, és
azt közepes eredménnyel el is végezte.
De
mindössze fél évig - ennyi volt
akkoriban a kötelező gyakorlati idő - volt állami
foglalkoztatott, mert utána
kilépett, és hivatásos
előadóművészként szerepelt 1967. és 1976.
között. ( bővebben: Haász
Albert és a zene)
Eközben azonban besegített apja
fodrászcikk kereskedésében, így amikor
1976-ban válaszút elé került: a
színpad,
vagy a kereskedés – nem teljesen ismeretlen területen
kellett a kezdeti
lépéseket megtennie. Mert - nehéz szívvel
ugyan ! - az utóbbi mellett döntött.
Bár ezen tevékenységet sohasem tudta
megszeretni, tartotta magát legfontosabb
irányelvéhez: ha valaki valamit
csinál, azt csinálja jól! Így a
közel három évtized alatt az üzlet Budán
széleskörű /de országosan is számottevő/
ismertségre és elismertségre tett
szert. A rendszerváltás körüli időben a KISOSZ
/Kiskereskedők Országos
Szövetsége/ budapesti tagozatának
egyik szakosztályi - Iparcikk Szakosztály
- elnökének is megválasztották. (Ez persze
társadalmi pozíció volt.) Ebben a
minőségében részt vett az alakuló
pártok közgazdasági szakértőivel tartott
különféle megbeszéléseken, egyeztető
tárgyalásokon. Volt alkalma tehát
személyesen is megtapasztalni, hogy
érdekképviseleti szervüknek mennyire nincs
semmiféle ráhatása, befolyásoló
képessége a tagság helyzetét
meghatározó döntésekre.
(Szóval egy klasszikus gittegylet volt.) Arra
pedig, hogy kéthavonta, elnökségi ülés
címén összegyűljenek, három órán
keresztül beszéljenek a
problémákról - melyek
egyrészről abszolút
periférikusak, másrészről
pedig nagyon
is fajsúlyosak, ezért tehát teljesen felesleges a
témában beadványokat írni
/persze azért mégis csak-csak megtörtént/,
mert semmi eredménye nem lesz - elfogyasszanak
fejenként két-három
pogácsát meg két üdítőt, és
azzal a meggyőződéssel távozzanak, hogy valami hasznosat
csináltak - szóval
neki erre sem ideje, sem kedve nincs. Csinálják ezt azok,
akik nem szeretnek
otthon lenni!
Mindezt
- nagyjából így - megírta a
szövetség elnökének, és
mandátumának lejárta előtt
leköszönt.
2003. végén vonult nyugdíjba.( Már
sok évvel ezelőtt is, arra a kérdésre, „mit
szeretnél csinálni, ha ezt nem”? -
a válasz az volt:„nyugdíjas szeretnék lenni,
és semmit sem csinálni”. Hát ebből
az első rész így már megvalósult.)
Az üzletet immár a harmadik
generáció, leánya, Haász Hajnalka vezeti (erről
részletesebben:
www.haasz.hu), aki 1997. óta
dolgozik itt, és nemcsak a szakmai tudás és
rátermettség tekintetében hiteles
őrzője és ápolója a családi
tradíciónak, hanem - apjával ellentétben -
még
szereti is azt, amit csinál. /legalább is, ami a szakmai
részt illeti./ Nagyapja, a
cég alapítója bizonyára büszke
lenne reá.